Untitled Document
 

TAIKO, a zenei műfaj

A taiko, vagy más néven wadaiko japán szavak, eredeti jelentése: japándob – egészen pontosan egy bizonyos, Japánban használt membranofon ütőhangszertípusra vonatkozik.

Az ezerkilencszázas évek közepétől azonban a taiko kifejezés már egy zenei stílust jelöl, mégpedig a japándobokon játszott csoportos dobstílust, amelyet az ötvenes években Oguchi Daihachi fejlesztett ki, nagyjából a ma ismert formájának megfelelően.

A taiko, mint csoportos dobstílus viszonylag fiatal művészeti ág, noha előzményei a japán zenében több száz éves múltra tekintenek vissza. Az elmúlt fél évszázadban ugyanakkor a taiko olyan népszerűségre tett szert, ami Japánban több mint 10000 csoport megalakulását eredményezte, együttesenként átlagosan 12-15 fő részvételével. A műfaj vonzereje Amerikában, Nyugat-Európában, Ausztráliában és más országokban is újabb és újabb taiko csoportok születéséhez vezetett. Közép-Kelet-Európában egészen 2000-ig nem volt fellelhető ez a stílus. A térségben elsőként Magyarországon alakult japándobcsoport, igaz, ma már nem az egyetlen.

Ez a vonzó és látványos zenei műfaj könnyen felismerhető a dobolást kísérő mozgáskultúráról, amit maguk a dobosok adnak elő, miközben ütik a "bőrt", és jellegzetes dobjairól, amiknek a mérete az egészen kicsitől, a több méter átmérőig terjedhet. A dobokat kísérhetik még egyéb (ütős, húros, fúvós, stb...) hangszerek is.

Alap hangszerek:
  ▪ Nagado-daiko (miya-daiko)
  ▪ Hirado-daiko
  ▪ Odaiko
  ▪ Okedo-daiko
  ▪ Shime-daiko
  ▪ Uchiwa-daiko

Kiegészítő hangszerek:
  ▪ Atarigane
  ▪ Dora
  ▪ Shinobue
  ▪ Shamisen
  ▪ Koto
  ▪ Chappa

Kiegészítők:
  ▪ Bachi

 

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

 


Az oldalt készítette: hangrafik stúdió
Állandó sponzorunk: